Mi történik az elégetett zsírral?

Viszont végül is, nem olyan egyszerű  kérdés az, hogy mi is történik a zsírral amikor elégetjük? Hova lesz? Ha ezt megválaszoljuk, akkor két legyet ütünk egy csapásra és a fenti kissé bagatell állításokat is érvénytelenítjük.

Először is, nézzük, hogy miből állnak a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok.

A zsírok nagy része nem más, mint szén és hidrogén (és egy kevés oxigén). A szénhidrátok szénből, hidrogénből és oxigénből állnak (innét a név is, mert az elsőnek megismert szénhidrátokat fel lehetett írni, mintha szénből és vízből – H2O – állnának).

A fehérjékben szén, hidrogén, oxigén és nitrogén található – ugye, a fehérjék aminosavakból állnak és az aminosavakban szén, hidrogén, oxigén és nitrogén van (meg egy kis kén esetleg).

Nos, annyi már egyértelműen látszik, hogy ha szeretnénk zsírból fehérjét (izmot) csinálni, akkor a minimum az, hogy nitrogént kell hozzá adni – hiszen az nincs a zsírokban. A valóságban a szervezetünk bizonyos aminosavakat elő tud állítani, bizonyos aminosavakat nem – ez utóbbiakat nevezzük esszenciális aminosavaknak.

Azokat, amiket elő tud állítani, azokat kicsi, egyszerű molekulákból építi fel – pl. piruvátból. Ergo minden, ami piruvátra képes bomlani, képezheti egyes aminosavak szintézisének az alapját. A zsírsavak nem bomlanak piruvátra, így ezek nem képesek „aminosavakká” alakulni ilyen módon. Viszont, az aminosav és fehérje szintézis egy erősen energiaigényes folyamat – melyhez az energiát szolgáltathatja a zsírsavak lebontása. Így mégis egy kicsit olyan, mintha az egyikből képződne a másik.

Az egész folyamat fordítottja – az izomból zsír – egy teljes értelmetlenség. Ha nem edzünk, akkor a testünk elkezdi lebontani az izomszövetünket, mondván, hogy nincs rá szükség és nagy a kalóriaigénye, stb. Viszont az, hogy a fehérjéket aminosavakra szétszedi, majd utána az aminosavakból olyan kis egységet hoz létre, melyből fel lehet építeni zsírsavakat – majd ezeket fel is építi, nos, ez utóbbi folyamat meglehetősen energiaigényes. A testünk azért szabadul meg a fölösleges izomszövettől, mert sok energiát fogyaszt és nincs rá szükség – valljuk meg, elég értelmetlen lenne még több energiát elpocsékolni rá. Ilyenkor az aminosavak jelentős részét egyszerűen elégeti a testünk, a felszabadult energiát meg hőként leadja. Nem épít belőle semmit.

Akkor viszont mi történik, amikor zsírt égetünk?

Nos, a zsírok lebontása egy aerob folyamat – tehát oxigén jelenlétében játszódik le. A zsírsav molekulákból először 2 szénatomos egységek hasadnak le, melyek főleg hidrogént és szenet tartalmaznak. Ezt követően ezek a kis egységek belépnek az ún. citrát-ciklusba, ahol a hidrogének leszakadnak és hordozómolekulákra kerülnek. A maradó szénatomok széndioxiddá alakulnak. A hordozómolekulák segítségével a hidrogénatomok oxigénmolekulákkal tudnak egyesülni, melynek eredményeként víz képződik. Végső soron, amikor zsírt égetünk, akkor a zsírból vizet és széndioxidot állítunk elő, oxigén segítségével. 

Praktikusan tehát az elégetett zsír egy részét kipisiljük, míg egy másik részét kilélegezzük.