Csalás a diétában?

Mielőtt az alábbi cikket elolvasod, szeretnék valamit tisztázni. Pszichológusok megállapították, hogy 2 típusa van az embereknek – az ún. „moderators” és az ún. „abstainers”. Ha úgy tetszik: moderátorok és tartózkodók. Moderátor az, aki képes azt mondani, hogy „minden nap megeszem 10 szem kesudiót” és meg is eszi a 10 szemet, de nem többet. Abstainer az, aki erre nem képes, viszont képes teljesen megállni a kesudió evését – de ha egyszer elkezdi, az nem áll meg 10 szemnél.

Érdemes tudni, hogy ki melyik csoportba tartozik. Én brutálisan erős abstainer vagyok – amennyire meg tudom állni, hogy valamit csináljak, annyira nem tudom abbahagyni, ha már elkezdtem. A következő sorokat érdemes lehet ennek a fényében olvasni – vagyis egy abstainer véleménye a csalásról diétában. 

Amikor elkezdek diétázni és valaki megtudja, az első kérdés mindig ez „És mennyit csalsz?”. Amikor az edzetteimnek odaadom a diétájukat, az első kérdés hasonló:

„És mikor/mennyit csalhatok?”

Számomra ez a kérdés egyetlen dolgot mutat: vesztes mentalitást. "Most kezdjük a diétát ember, és már abba akarod hagyni? Hát el se kezd akkor!" 

Az edzettjeim egy kis része, amikor megkapja az étrendjét, 1 héten belül betartja, mint a szent írást. Még azokat a dolgokat is szó nélkül tartják, amiket mondjuk, rosszul értelmeznek – pl. múltkor az egyik kliens 4 hét után kérdezte, hogy a túrós zabpelyhet lecserélhetnénk-e, mert nem bírja. Mondom persze, de mi a baj, gyomor, puffadás, stb? Nem, száraz. Ekkor esett le, hogy ő mindenféle folyadék nélkül eszi a túró a száraz zabpehellyel összekeverve. Tény, az én hibám volt, hogy nem írtam bele, hogy tegyen rá folyadékot, gondoltam rájön magától, de ő szó szerint tartani akarta, amit leírtam. Na, ők érnek el eredményt. Aki az elején megkérdezi, hogy „és mikor csalhatok?” – na, ők semmit nem érnek el. Tapasztalatom alapján egyébként a diéta 5-6 hetében, ha felmerül a kérdés, hogy esetleg lesz-e egy kis félrelépés valamikor, az teljesen elfogadható.

Csalás vagy töltőnap?

Először is, érdemes különbséget tenni a csalás és a visszatöltés között:
Csalás az, amikor egy étkezésnél/dél/nap azt mondod, hogy „fuck it!” és megeszel mindent, amit kívánsz – pizza, sör, oreo, fánk, tészta, popcorn, kóla, minden. 

Töltés az, amikor úgy ítéled meg, hogy az edzés teljesítményed rovására megy a diéta, mert annyira le vagy merülve és ilyenkor azokból az ételekből, amiket egyébként a diétában eszel, fogsz többet fogyasztani – tehát több rizst/édes burgonyát fogsz enni, kicsit több olíva olajat, több avokádót, tehát egyszerűen megnöveled az energia beviteled, miközben az ételek minőségén nem változtatsz. 

Érhető és nem meglepő módon az elsővel jóval több kárt tudunk tenni a fizikumunkban, mint az utóbbival. Legyünk őszinték – mindenkit az első érdekel. Amikor 7 hete csirke/rizs/brokkoli van, a fene se akar abból még többet enni. Pizzát akarunk és sört és fánkot. Nézzük tehát, hogy belefér-e a csalás és ha igen, akkor hogyan a diétába.
A diéta a számok játéka. A létrehozott kalóriadeficit fogja meghatározni, hogy mennyi zsírtól szabadulunk meg. A súlyunk változását heti átlagban érdemes követni – ennek megfelelően az egy hét alatt kialakított deficit lesz számunkra a fontos.

Miért ne csaljunk hetente?

Tegyük fel, hogy napi 500 kalória deficitet hozunk létre. Az heti 3500 kalória. Viszont úgy döntünk, hogy heti 1 nap csalunk. Akkor már ugye csak 3000 kalória deficit lesz. Kérdés: képesek vagyunk-e egy nap alatt 3000 extra kalóriát megenni a szokásos mennyiségen felül? A válasz egy határozott igen. Olyannyira, hogy amikor én „szintentartok”, vagyis nem akarom, hogy a súlyom változzon, de közben szeretném élvezni az életet, akkor ezt a módszert követem. Heti 1-2 nap „ami marad harag” mentalitású étkezés, majd 5-6 nap szigorú diéta. És a heti átlag testsúlyom meg se mozdul. Éppen ezért soha és senkinek nem javaslom, hogy heti szinten betervezze a csalást.

Sőt, semmilyen szinten nem szeretem a rendszeres csalást betervezni. Ha jön 12 hét diéta, akkor ne tervezz be előre 6 hétvégét, amikor elengeded a gyeplőt. Ez a tuti módszer arra, hogy ne haladj semerre.

Akkor hogyan érdemes csalni?

Én minden diétám előtt leülök és megnézem, hogy mi olyan program lesz, ahol lehet enni és inni és kár lenne kihagyni. Tudom, hogy a haverokkal 2 hetente megyünk sörözni – de ezeket kihagyom. Nem maradok le semmiről, ha 2-3 sörözésen nem iszom egy kortyot se (csak diétás kólát). Rendben. Oh, ott egy legénybúcsú, meg rá 4 hétre egy esküvő. Nos, ezeken kár lenne kihagyni a kaját vagy épp az italozást. Rendben, akkor a legénybúcsú a diéta kezdete után van 6 héttel, akkor az első 6 hétben nincs csalás, utána pedig 4 héttel az esküvő, remek, akkor a kettő között sincs. Onnan még 2-4 hét a diéta vége, az is mehet csalás nélkül. És kész. Összesen 2 csalónap 12-14 hét alatt, DE akkor egy pillanatra nincs bűntudatom és annyit eszem, amennyi csak belémfér.
(Ez a tavalyi diétám példája volt. Csak, hogy lássuk, hogy mennyit tudunk enni – az esküvő napján elmentem reggeliért. Bevásároltam, mindent lemértem, majd mindent megettem. Eredmény? Reggeli: 3500 kalória. + 1000 kalória a diétás napi bevitelhez képest, CSAK a reggeliből. Utána az esküvőre menet megálltunk egy benzinkúton gumicukorért. Utána pedig jött az esküvő…)
Konklúzió:

A lényeg: felejtsd el a csalást. Nem a barátod. A csalónapok számát diétában erősen limitálni kell – praktikusan tartogassuk a „kihagyhatatlan” alkalmakra. Számomra a csalás maximum így fér bele a diétába.